Segélynyújtás alapjai 3. - Légzésvizsgálat

A sérültről, betegről szolgáló legelső fontos információ, hogy légzése, keringése megfelelő-e. Ennek megállapítására szolgál a légzésvizsgálat, melynek leghatékonyabb módja az ún. hármas érzékelés.

0.Győződjön meg a saját, és a sérült és a jelenlévők biztonságáról!
Húzzon gumikesztyűt viseljen láthatósági mellényt!     

1.Győződjön meg a bajba jutott reakciójáról  ha reagál, nyugtassa meg! Kérdezze meg mi a panasza! 

Ha nincs reakció vizslája meg a légzést 3 s érzékeléssel érzem. látom, hallom ezt 10 másodpercig figyeljük!
Ha van arra utaló jel keresünk légúti akadályt pl félre nyelés, illetve ha vért hányadékot látunk steril gézlappal töröljük ki ha hány a sérült helyezzük stabiloldalfekvésbe!

  Abban az esetben, ha a sérült a megrázásra, megszólításra - általános betegvizsgálat kezdő lépései - nem reagált, kiáltsunk segítségért, majd ha van arra utaló jel - pl. a sérült egy étteremben fekszik, vagy kezében egy megkezdett alma -, keressünk légúti akadályt. Ha légúti akadályra utaló jel nincs, hajtsuk a bajbajutott fejét hátra, teljesen szakszerűen egyik kezünkkel a hajas fejbőr határánál, másikkal az állánál megfogva, majd fülünket tegyük a sérült orra elé. Eközben figyeljük a mellkas mozgását.

Ezt a légzésvizsgálatot azért nevezzük hármas érzékelésnek, mert a vizsgálat során arcunkkal érezzük és halljuk a levegő áramlását, míg szemünkkel látjuk a mellkas mozgását. A vizsgálatot 10 másodpercig végezzük - magunkban számolunk -, ez alatt legalább két légzőmozgást kell tapasztalnunk. Ha nincs légzés, vagy csupán egyetlen, haladéktalanul hívjunk, vagy optimális esetben hívassunk mentőt, majd kezdjük el az újraélesztést.

Ha a bajbajutottnak volt légzése, akkor eszméletlennek tekintjük. Fontos kiemelnünk az ájult és az eszméletlen sérült közötti különbséget. Az ájult sérült többnyire az agy vérellátási zavara miatt összeesik, viszont a megrázásra, megszólításra többnyire valamilyen válaszreakciót ad - kinyitja a szemét, valamilyen hangot ad ki, megszólal. Ezzel szemben az eszméletlen sérült a megrázásra, megszólításra nem reagál, továbbá reflexei nem vagy hiányosan működnek. Több helyen olvashatunk reflexvizsgálatról - szemhéjra fújás, megcsípés, rákiáltás -, ezek nem tiltottak, azonban az új irányelvek kisebb jelentőséget tulajdonítanak nekik. Azt mondjuk, a megrázás, megszólítás megközelíti az egyéb reflexvizsgálat eredményességét.

Az eszméletlen bajbajutottnak tehát nincsenek reflexei, ezért potenciális életveszélyben van. Hiányozhat a nyelv-garat reflexe, amely fulladáshoz vezethet, ezért gondoskodni kell a mielőbbi légútbiztosításról. Ennek két módját ismertetjük.