A segélynyújtás első két láncszemének - helyszínbiztosítás, felismerés, segélyhívás - ismeretében látható, hogy ezek elvégzése széles körben elvárható, és laikus által is teljesíthető. Ugyanakkor rendkívül fontos az is, hogy a szakszerű segítség megérkezéséig a helyszínen lévő laikusok hatékonyan beavatkozzanak. Ezt a beavatkozást laikus elsősegélynyújtásnak nevezzük.
A felmérések sok esetben azt mutatják, hogy az életveszélyes sérültek életesélyeit az első 3-5 perc lényegesen meghatározza. Ez az az időintervallum, amikor a szakszerű segítség még általában nincs a helyszínen, így a sérült életesélyei a laikuson múlnak.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vészhelyzet kezelése, a sérült ellátása a legnagyobb elméleti tudással rendelkező segélynyújtónak is komoly nehézségeket okozhat. Többek közt ezért kap egyre nagyobb jelentőséget szakmai körökben a baleseti szimulációs oktatás. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a laikus segélynyújtás a helyszín adottságai miatt bizonyos helyzetekben kivitelezhetetlen, pl. súlyosan roncsolódott autó, szikláról esés, aknába zuhanás.
A felsorolt nehézségek ellenére a laikus segélynyújtás lehetőségeinek ismerete nélkülözhetetlen, hisz természetesen azon esetek sem ritkák, ahol lehetőség adódik a laikusok általi ellátásra. A segélynyújtás ismereteinek elsajátítása, mint már említettük, a baleseti szimulációs képzések során a leghatékonyabb, s feltehetően az sem számít újdonságnak, hogy minél fiatalabb korban adjuk át az ismereteket, annál nagyobb az esély, hogy valaki alkalmazza a megszerzett ismereteket. Számos - többek közt saját - kísérlet igazolja, hogy a segélynyújtási attitűd kialakítására már az óvodás életkor is megfelelő, míg az elsősegély-ismeretek oktatása a 14-16 éves korosztálynál a legcélszerűbb. A legfontosabb oktatási irányelvek felsorolásakor egy utolsó tényről nem szabad megfeledkezni, nevezetesen arról, hogy az elsajátított ismereteket időközönként elengedhetetlen ismételni. Az ismertetett tényekkel nem azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyéb körülmények közt a segélynyújtás nem sajátítható el. Éppen ellenkezőleg. Szeretnénk leszögezni és mindenkit biztatni, hogy az elsősegélynyújtást megtanulni nem nehéz, kis időráfordítással is jelentős eredményeket érhetünk el.
A felmérések sok esetben azt mutatják, hogy az életveszélyes sérültek életesélyeit az első 3-5 perc lényegesen meghatározza. Ez az az időintervallum, amikor a szakszerű segítség még általában nincs a helyszínen, így a sérült életesélyei a laikuson múlnak.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vészhelyzet kezelése, a sérült ellátása a legnagyobb elméleti tudással rendelkező segélynyújtónak is komoly nehézségeket okozhat. Többek közt ezért kap egyre nagyobb jelentőséget szakmai körökben a baleseti szimulációs oktatás. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a laikus segélynyújtás a helyszín adottságai miatt bizonyos helyzetekben kivitelezhetetlen, pl. súlyosan roncsolódott autó, szikláról esés, aknába zuhanás.A felsorolt nehézségek ellenére a laikus segélynyújtás lehetőségeinek ismerete nélkülözhetetlen, hisz természetesen azon esetek sem ritkák, ahol lehetőség adódik a laikusok általi ellátásra. A segélynyújtás ismereteinek elsajátítása, mint már említettük, a baleseti szimulációs képzések során a leghatékonyabb, s feltehetően az sem számít újdonságnak, hogy minél fiatalabb korban adjuk át az ismereteket, annál nagyobb az esély, hogy valaki alkalmazza a megszerzett ismereteket. Számos - többek közt saját - kísérlet igazolja, hogy a segélynyújtási attitűd kialakítására már az óvodás életkor is megfelelő, míg az elsősegély-ismeretek oktatása a 14-16 éves korosztálynál a legcélszerűbb. A legfontosabb oktatási irányelvek felsorolásakor egy utolsó tényről nem szabad megfeledkezni, nevezetesen arról, hogy az elsajátított ismereteket időközönként elengedhetetlen ismételni. Az ismertetett tényekkel nem azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyéb körülmények közt a segélynyújtás nem sajátítható el. Éppen ellenkezőleg. Szeretnénk leszögezni és mindenkit biztatni, hogy az elsősegélynyújtást megtanulni nem nehéz, kis időráfordítással is jelentős eredményeket érhetünk el.
A segélynyújtás helyes sorrendje
0. Helyszínbiztosítás
Minden esetben a legelső teendő a helyszínbiztosítás. Győződjön meg a segélynyújtó, a sérült és a jelenlévők biztonságáról, használjon gumikesztyűt, szükség esetén láthatósági mellényt! Helyszínbiztosítás>>
1. Kapcsolatteremtés (kommunikációs felismerés)
A kapcsolatteremtés célja:
- a sérült állapotának felmérése,
- tájékozódás, hogy mi történt,
- a bajba jutott lelki megnyugtatása,
- bizonyos helyzetekben akár az állapotromlás megelőzése.
A kommunikáció az élet minden területén kulcsfontosságú, egy bajba jutott esetén a hiteles információgyűjtés életmentő lehet.
Néhány fontos hiba, amit lehetőleg NE kövessünk el a beszélgetés során:
Néhány fontos hiba, amit lehetőleg NE kövessünk el a beszélgetés során:
- nem szerencsés az alá-fölérendelt viszony (te vagy bajban én nem, te bajba kerültél én óvatos voltam, én vagyok a tapasztaltabb, én értek mindenhez),
- kerüljük a felelősségre vonást (még akkor is, ha egyértelmű, hogy ő hibázott),
- külön figyelmet igényel a gyerekekkel, idősekkel történő kommunikáció,
- ne legyünk lekezelőek,
- hazánkban szinte teljesen hiányzik a kisebbségekkel való kommunikáció kultúrája.
- legyünk megértőek,
- éreztessük a segítőszándékot,
- viselkedjünk empatikusan.
2. Elsődleges állapot felmérés
A kapcsolatteremtés során elkezdtük az elsődleges állapotfelmérést, tájékozódtunk, hogy a sérült reagál-e vagy sem.
2a. Ha a sérült reagált:
Fontos a reakció minősége, ez lehet tudatos (adekvát) vagy zavart, érthetetlen.
A reagáló sérült ellátásának további lépése attól függ, hogy van-e látható, súlyos, életveszélyes sérülése.
Ha a sérültnek van látható súlyos, életveszélyes sérülése (pl. erős vérzés, égés, marás) lezdjük el a primer (elsődleges) ellátást (direkt nyomás, hűtés, öblítés)! Az ellátás lépései ennek megfelelően:
1. Biztonság
2. Kommunikáció
3. Elsődleges ellátás
4. Mentőhívás
5. Másodlagos ellátás (teljes sebellátás, betegvizsgálat)
2. Kommunikáció
3. Elsődleges ellátás
4. Mentőhívás
5. Másodlagos ellátás (teljes sebellátás, betegvizsgálat)
Ha a sérültnek nincs látható súlyos, életveszélyes sérülése végezzünk teljes betegvizsgálatot! Ezt követően mérlegeljük a mentőhívást, majd végezzük el az elsősegélynyújtást. Az ellátás lépései ennek megfelelően:
1. Biztonság
2. Kommunikáció
3. Betegvizsgálat
4. Mentőhívás
5. Elsősegély
2. Kommunikáció
3. Betegvizsgálat
4. Mentőhívás
5. Elsősegély
2b. Ha a sérült NEM reagált:Két alapeset lehetséges: eszméletlen vagy halott. Kiálltsunk segítségért, majd végezzünk légzésvizsgálatot. Ha nincs légzés az újraélesztési protokollnak megfelelően hívjunk vagy hivassunk mentőt, majd kezdjük meg az újraélesztést.
Ha a sérültnek van légzése, azonban eszméletlen mielőbb légutat kell biztosítani. Ilyen esetben a súlyos, életveszélyes sérült ellátásának megfelelően elvégezzük az elsődleges ellátását (légútbiztosítás), majd mentőt hívunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése